CÍMER

HAJRÁ TÁRNOK!
KEZDŐLAP

TÁRNOK

2008 március 28. - Kovács Krisztián a Sportszelet újságírója

Interjú Lukács Sándorral, aki a 18. forduló legjobb játékosa lett.

Jól szerepel a Tárnok-Crome a bajnokságban, ezt jelzi előkelő 5. helyezésük mellett az is, hogy a mostani évadban már a harmadik futbalista, Kaszás Attila, Kelemen László, míg most pedig a két gólt szerző Lukács Sándor érdemelte ki a forduló legjobbja címet.

Kovács Krisztián: - Szöllősi Tóth András, a Tápiószecső edzője a mérkőzés után azt mondta, hogy három pontot ajándékoztak a Tárnoknak. Ön nyílván ezt másképpen látja.

Lukács Sándor: - Az igazat megvallva, van benne némi igazság, hiszen teljesen enerváltan kezdtük a mérkőzést, az első húsz percben jóformán a pályán sem voltunk, az egész csapat rendkívül tompa volt. Szerencsére ezután feljavultunk és sikerült megnyugtató előnyre szert tennünk, sőt végül a győzelmet is megszereznünk. El kell ismernem, ebben volt része a szerencsének is.

K. K.: - Dicséretesen önkritikusan látja a dolgokat. Az elmondottak alapján éppen ezért joggal vetődhet fel a kérdés, hogy két gólja és a forduló legjobbja cím ellenére volt már Lukács Sándornak ennél jobb meccse is?

L. S.: - Igen, ez igaz, tényleg jött már ki ennél lényegesen jobban is a lépés, de annak természetesen örülök, hogy az edzőm, Kovács László így is ennyire jónak találta a teljesítményemet.

K. K.: - Mi az, ami önnek jobban fekszik? Ha a támadó futballt erőlteti a csapata, vagy ha inkább sündisznóállásból kiindulva a kontratámadásokra hagyatkoznak?

L. S.: - Személy szerint nekem inkább az utóbbi az ideálisabb, hiszen nincs túlzottan sok vérbeli támadó a keretünkben. Vannak viszont gyors játékosaink, akik az adódó kontrákból képesek gólhelyzeteket teremteni.

K. K.: - Éktársával, Csákány Gáborral - aki a hétvégén ugyancsak betalált a Tápiószecső ellen - mennyire alkotnak összeszokott párost?

L. S.: - Régóta egy csapatban futballozunk, de ő csak ősszel került előre a támadók közé a már említett csatárínség miatt.

K. K.: - A Tárnok-Crome - mondhatni - nem igazolja az újonc csapatokkal szembeni általános sztereotípiát, miszerint csak legyen meg a bentmaradás, aztán majd lesz valahogy.

L. S.: - Kétségtelen, hogy eddig nagyon jól alakult számunkra az idei évad, a gárda messze túlteljesítette az előzetes célt, a biztos bentmaradást. Ugyebár evés közben jön meg az étvágy, ezért bízom én is benne, hogy sikerül stabilizálnunk a helyünket az első ötben, és akkor tényleg elmondhatjuk majd, hogy eredményes évet zártunk. Azt hiszem az is nagyban hozzájárul a sikeres, kiegyensúlyozott szereplésünkhöz, hogy a srácokon és rajtam sincs már jó ideje teher, kitűnőek a feltételek, a tervünk pedig teljesítve, s ez egyszerre megnyugtató és ösztönző a játékosok számára.

K. K.: - Tárnokon Lukács Sándor jelenti az egyik állandóságot, hiszen már nagyon régóta itt futballozik. Sosem vágyott máshová, például magasabb osztályba?

L. S.: - Nem igazán. Valahogy mindig úgy alakult, hogy itt maradtam, noha tényleg voltak jó és kevésbé jó ajánlataim más egyesületektől is. Biztos az is szerepet játszott a maradásomban, hogy tárnoki kötődésű vagyok és itt élek helyben. Annak idején, serdülő koromban Tárnokon kezdtem el futballozni, majd egy évet Csepelen az ifjúsági "A" csapatban játszottam, ám mivel a piros-kékek aztán kiestek az élvonalból, én is viszajöttem az anyaegyesületemhez.