CÍMER

HAJRÁ TÁRNOK!
KEZDŐLAP

TÁRNOK

A cikk a Sportszelet 2008. évi 64. számának 6. oldalán jelent meg. Szerzője Kovács Krisztián, a lap kitűnő főmunkatársa.

Tárnokon nem ijednek meg a saját árnyékuktól, de tisztában vannak a realitásokkal.
A megfelelő taktika meghozta az eredményt.

Veretlenül, 35 megszerzett ponttal és hárompontos előnnyel vezeti a Tárnok KSK együttese ,,félidőben” a bajnokságot az Üllő előtt, amellyel a záró játéknapon idegenben értékes, 1–1-es döntetlent ért el Kovács László csapata. A szakvezető, mint azt a Sportszeletnek adott féléves értékelőjében is kihangsúlyozza, nem ,,részegültek” meg az eddigi sikerektől, tisztában vannak azzal, hogy a folytatás a mostaninál sokkal nehezebb lesz.

– Ha azt vesszük alapul, hogy tavaly ilyenkor a Dunaharaszti is veretlenül vezette az őszi idényt követően a tabellát és lett végül bajnok, mindez akár jó ómen is lehet a Tárnok számára a tavaszi folytatást illetően…

– Megtisztelő a párhuzam, de mi nem vagyunk egy lapon említhetőek a Dunaharasztival. Nálunk nincsenek sokezres prémiumok és komoly meccspénzek, a játékosállományunk is sokkal inkább a csapategységben, mint a kiemelkedő egyéni képességekben rejlik. Kétségtelen ugyanakkor, hogy messze túlteljesítettük az előzetes tervünket, hiszen ahogyan azt az üllői rangadónkat megelőzően is nyilatkoztam, számunkra elsődlegesen a biztos, gond nélküli bentmaradás volt a cél.

– Igen, emlékszem rá. Mégis hihetetlen mindez a tavalyi negyedik hely után, amit ráadásul újoncként értek el. Mi lehet mégis az eredményességük titka?

– Mint már említettem, elsősorban a fegyelmezettség és a kitűnő csapategység az eddigi sikereink legfőbb oka. Sokan – szerintem alaptalanul – megvádolták azzal a Tárnokot, hogy túlságosan is védekező felfogásban futballozó csapat vagyunk. Úgy gondolom, ez abszolút nem igaz, hiszen mi csak minden mérkőzésen igyekszünk alkalmazni a saját játékunkat, amelynek bizonyos meccsszituációkban van egy védekezőbb jellege is, ez tény. Természetesen mondanom sem kell, hogy nagyon büszkék vagyunk rá, hogy az ősszel csak hat gólt kaptunk, amely egyértelműen a hátsó alakzatunkat dicséri.

– Ha már itt tartunk, személy szerint kiket tudna kiemelni az elmúlt félévben nyújtott teljesítmény alapján?

– A kapuban Kaszás Attilát, a védelemből Pánczél Sándort, Veszeli Tibort, Nahaj Gergőt és Kun Mihályt feltétlenül meg kell említeni, a középpályások közül Kelemen László, míg elöl Lukács Sándor nyújtotta a legjobb teljesítményt.

– Ha már Lukács Sándornál tartunk. Cáfolat lehet a kétkedőknek, akik túlságosan is védekező felfogással vádolták meg a csapatát, hogy személyben tárnoki labdarúgó vezeti a góllövőlistát.

–Igen, azt hiszem, ez mindennél többet elmond rólunk. Tény, hogy ,,Luki” meghatározó alapembere a csapatunknak, viszont az is igaz, hogy például Biatorbágyon egyáltalán nem játszott, mégis sikerült nélküle is megnyernünk három–egyre a szomszédvár-rangadót.

– A Tárnok eredményességében, úgy gondolom, azért a fokozatos, tudatos munkának és a csapatépítésnek is komoly szerepe van.

– Igen, ez is benne van, hiszen tavaly óta gyakorlatilag alig változott a csapatunk kerete. Mindössze Bakó Gábor távozott Pestszentimrére, és az érkezők között is csak egy fiatal tehetség, az érdi Ilyés Attila szerepel.

– Ezt az állandóságot nem veszélyezteti a mostani parádés sikerszéria? Gondolok itt főleg arra, hogy netán kapósak lesznek a futballistáik a téli játékosmozgások alkalmával…

– Nem tartom valószínűnek. Ami például Lukács Sanyit illeti, őt már évekkel ezelőtt is próbálták több helyre, így Százhalombattára is csábítgatni, de nem ment. Tősgyökeres tárnoki, aki nagy értéke a csapatunknak. Eddig egyedül Antal Sándor jelezte a távozási szándékát, őt megértem, hiszen jóval kevesebb játéklehetőséget kapott az ősszel, mint talán szerette volna.

– Nyilván túl korai még a téli felkészülés menetrendjéről beszélni, de azért némi támpontja már biztosan van róla.

– A hagyományos módon, erőteljes és alapos felkészülési munkát szeretnénk a télen elvégezni. Nagy valószínűséggel január huszadika táján kezdjük majd el a közös munkát a tavasz idényre. Várhatóan öt-hat nagypályás edzőmérkőzést is beiktatunk, emellett a tárnoki fedett műfüves pályánkon kitűnő feltételek mellett tudunk majd dolgozni. Ami pedig az esetleges teremtornákat illeti, azokat a játékosaim munkahelyi és egyéb elfoglaltságai miatt inkább csak óvatosan vállaljuk, ha egyáltalán vállaljuk, mert ilyenkor sokkal nehezebb összetrombitálni a srácokat.

– Mint a táblázatot vezető csapat edzőjének, kötelező feltennem az ilyenkor szinte aktuális kérdést. Mely csapat(ok) lehetnek a legveszélyesebb vetélytársak a bajnokság második felében?

– Aligha mondok azzal újat, hogy az Üllő és a Dunakeszi Vasutas mindenképpen köztük van, de nem lehet leírni a Felsőpakonyt és a Bagot sem, amelyek mindenhol és mindenkire veszélyesek lehetnek.

– Ugyancsak kikerülhetetlen a téma: mi lesz akkor, ha a Tárnok esetleg bajnokságot nyer?

– Azt hiszem, ez elsősorban sportvezetői kérdés. Ismerve a hazai amatőr labdarúgásban uralkodó viszonyokat, a magasabb osztályú szerepléssel járó terheket, ennek a felvállalásához sem elég csupán a szándék, ehhez ráadásul rengeteg pénz is kell. Ettől függetlenül természetesen – már csak hiúságból is – vállaljuk a ránk váró kihívást, kimondom, igenis meg akarjuk nyerni a bajnokságot, aztán majd meglátjuk, ebből mi fog megvalósulni…


Ezt is a Sportszelet írta:

Lukács Sándor: jó ,,kezekben” a gólok

Tizenhat góljával magabiztosan vezeti a csoport góllövőlistáját Lukács Sándor, akárcsak csapata, a Tárnok KSK, ő is listavezetőként telelhet. Nem dőlhet azonban hátra, hiszen olyan ,,gólzsákok” üldözik, mint az üllői Roik István, a korábban az élvonalbeli Diósgyőrt is megjárt, jelenleg a Dunakeszi Vasutasban futballozó Lőrincz László, vagy a biatorbágyi, ugyancsak jelentős NB I-es múlttal bíró Wukovics László. Ami pedig Lukácsot illeti, alaposan ,,bekezdett” a szezon legelején, hiszen az 1. fordulóban Örkénynek négy, két héttel később a Tápiószecsőnek pedig öt gólt lőtt, amellyel szinte ,,állva hagyta” a többieket a góllövőlistán. Ha lehet egyáltalán ilyet mondani, némi ,,hullámvölgy” csupán a 12. és a14. játéknap között állt be Lukács Sándornál, ekkor a támadó három egymást követő találkozón (a Délegyháza, a Bag és az Őrbottyán ellen) nem talált a kapuba, hogy aztán az ősz rangadóján, Üllőn ismét eredményes legyen, és az élre lője csapatát a bajnoki tabellán.