CÍMER

HAJRÁ TÁRNOK!
KEZDŐLAP

TÁRNOK

A Nemzeti Sportban glossza jelent meg, ahol Zombori Andris és őregfiúk csapatunk is említésre került

Vincze András jegyzete:

Azon merengtem, ha most a szemben ülő és a billentyű­zetet lelkesen kalapáló Zombori kollégát felhívná valaki az UEFA-tól, s érdeklődne, hogy a Tárnok-öregfiúk indulna-e az Európa-liga „előelőelő-selejtezőben", akkor ez a hajdan derék, Csepelen, Dunaújvárosban, Vácon és Fehérvaron pal­lérozódó, görbe lábú; fürge, kétszeres válogatott fedezet tuti, hogy kapásból és lelkesen igent mondana, edzésbe állna, és újra elkezdené növeszteni játékos korának jellegzetes Bundes-liga frizuráját.
Mert futballozni jó!
Csak - teszem hozzá - baromi sokba kerül. És itt máris elérkeztünk a „hálócsapdát", netán a „tolódást" avagy a „rögzített játékhelyzetet" könnyedén maga alá gyö­möszölő, „magyarfocis" érveléshez, amely rövidke szó, de futballszakmailag sziklaszilárdan tartja magát évtizedek óta: „nincs".
Leginkább pénz nincs, így cseppet sem csodálkozom azon, hogy már most téma: az esetlegesen Európa-liga indulást jelentő bajnoki negyedik helyezés ijesztőbb vízió, mint egy cunami a Balatonon, mert az ilyenkor szokásos kazahsztáni, örmény, azeri túra - repülőjegy, szállás, étkezés - több mint húszmillió forintot emészt fel. S ha a csapat kiesik, akkor nincs az az UEFA-kompenzáció, amely ezt az összeget pótol­ná, így néző és jegybevétel hiányában a kupabiznisz baromi nagy ráfizetés (csendben hozzátéve: ami nálunk negyedéves költségvetés, az nemzetközi viszonylatban, Kazahsztántól Skóciáig csupán a vitaminpénz).
Mint ahogyan ilyentájt kezdünk ébredezni, hogy bár nekünk is vannak szép góljaink, remek cseleink, felhőfejeseink, veret­lenségre hajtó bajnokesélyes csapatunk, de nincs stadionunk. A Loki története során hatodszor lehet bajnok, és ennek apropóján hatodszor kell majd pironkodva szembesülni a DVSC-ügyvezető Szilágyi Sándor áltál most is elmondott ténnyel: „Nem kívánom senkinek azt az érzést, mint amikor anno a Debrecenbe érkező ellenfelünk a centerpálya szélén azzal fogadott: jó ez a kis edzőpálya, de ugyan áruljam már el, hol lesz a meccs!"
Amúgy a baj nem új keletű, mert ha átnézek a szemközti asztalnál a billentyűzetet lelkesen kalapáló Zombori kollégára, akkor bevillan: hajdani imádott csapata, a Vác a francia Paris Saint-Germain ellen Angyalföldön, a Fáy utcában játszott BL-selejtezőt, mert a Duna-parti város pályája nem volt alkalmas ilyen nemzetközi meccs, megrendezésére. Ennek immár tizennyolc esztendeje. A görbelábú, fürge válogatott fedezetből azóta ősz hajú öregfiú lett.

BACK
Vissza