CÍMER

HAJRÁ TÁRNOK!
KEZDŐLAP

TÁRNOK

Kovács Krisztián beszélgetett Schrenck Rajmunddal, bajnokságot nyert második csapatunk edzőjével
A cikk a Sportszeletben jelent meg

SPORTSZELET
Schrenck Rajmund bajnoki címmel búcsúzott, s mivel nem juthatnak fel, így sok a kérdőjel a jövőt illetően
Abszolút nem ,,fakó” a tárnoki ,,fakó”

Hat pont előnnyel nyerte meg a nagy rivális Pilisszentkeresztet és Fótot megelőzve a Pest megyei III. osztály, Nyugati csoportjának küzdelmeit a Tárnok II. együttese. Schrenck Rajmund edző legénysége tavaly nyáron Fejér megyéből, lényegében a komplett Gyúró SE gárdáját ,,áttelepítve” indult el a bajnokságban – immár tárnoki színekben. A 38 éves szakvezetőt többek között az elmúlt sikerszezon legfontosabb összetevőiről, valamint az első csapattal való kapcsolatukról is kérdezte a Sportszelet.

– A klub tartalékcsapata tavaly nyáron alakult meg a Gyúró SE egykori játékosaira építve. Miért jöttek el Fejér megyéből, és mennyire sikerült – ha úgy tetszik – otthonra találniuk Tárnokon?
SCHRENK RAJMUND– Azzal kezdeném, hogy nagyon szép és sikeres éveket töltöttünk Gyúrón – kezdte beszélgetésünket Schrenck Rajmund. – A legnagyobb tapasztalatot itt szereztük és csapatként itt jártuk meg a poklot. Az árvíz elöntötte a pályánkat, így kényszerűségből edzettünk parkolóban, iskolaudvarban, és minden mérkőzésünket – más megoldás híján – idegenben játszottuk le. A nehézségek nagyon összekovácsolták a társaságot, ezután váltunk igazi csapattá. A Fejér megyei II. osztályú bajnokságban a 2. helyen végeztünk a Felcsút mögött. Mivel kevés volt a helyi játékos, egyre több negatív kritika érte az együttest. Nyáron megkerestem Szimandl Gábort, a tárnokiak szakosztályvezetőjét, hogy szeretnénk náluk futballozni. Lehetőséget kaptunk második csapatként elindulni a bajnokságban. Egyéni, személyes célom volt, hogy ezt az együttest egykori tárnoki labdarúgókra építsem, akik korábban is megannyi szép pillanatot okoztak a szurkolóknak.
– Meglepte a megszerzett bajnoki cím, egyáltalán volt bármilyen elvárás vagy hivatalos célkitűzés az együttessel szemben?
– Számunkra csakis a bajnoki cím volt az elfogadható eredmény. Az 1. fordulóban, Nagykovácsiban az öltözőben magunk között tűztük ki a bajnokság megnyerését. A vicc az volt az egészben, hogy kezdetnek mindjárt vereséget is szenvedtünk, 2–0-ra kaptunk ki az őszi nyitányon.
– Mekkora kerettel tudott dolgozni év közben?
– Nyáron, amikor elkezdtük a felkészülést, volt ugyan lemorzsolódás, emiatt még nekem is szerelésbe kellett bújnom. Tizenöt fővel kezdtünk. Mivel gyorsan híre ment a csapatnak, és a remek társaság, a jó közösség vonzóvá vált, így a téli szünetben újabb játékosok csatlakoztak hozzánk, és húszas létszámmal folytathattuk a bajnokságot.
– Hány tréningjük volt egy héten?
– Két alkalommal, kedden és pénteken tartottunk edzést. Kezdetben még csak öten-hatan lézengtünk, majd mindenki egyre komolyabban vette a futballt, és tizenöt fő alatt már csak ritkán tréningeztünk a továbbiakban.
– Milyen közeljövőt jósol csapatának annak ismeretében, hogy a versenykiírás értelmében nem juthatnak fel a megyei II. osztályba?
– Őszintén bevallom, bíztam egyfajta csodában, hogy ez az együttes valami úton-módon egy osztállyal feljebb léphet majd. Mivel ez nem valósulhat meg, ezért – érthető módon – több játékost is megkerestek a környékbeli egyesületek, és az első csapat is szívesen átvenné néhányukat. Az utolsó forduló után én magam is elköszöntem a srácoktól. Részemről nagyon nehéz döntés volt, mivel öt éve dolgoztam folyamatosan az együttessel. Sajnos így együtt, közösen semmilyen jövőt nem tudok jósolni, de külön-külön mindenkinek igen, mivel nagyszerű emberekről és játékosokról van szó.
– Milyen volt a viszony a Kovács László vezette megyei II. osztályú csapattal, egyáltalán mennyire volt jellemző a játékosok ,,le- és feljátszása” a két gárda között?
– Nem volt rossz a kapcsolat a két együttes között, de ősszel egyáltalán nem volt átjárás. A téli felkészülési mérkőzéseken szerepeltek a mieink közül néhányan az első csapatban, majd tavasszal néhány fordulóban is pályára léptek, amikor a ,,tarcsi” nem szerepelt. Nálunk viszont nem léptek pályára az első csapat tagjai közül.
– Kinek, kiknek a teljesítménye volt átlagon felüli a szezon során?
– Tényleg nem szeretném személyekre bontani, átlagon felülinek pláne nem tudom senkinek a teljesítményét említeni. Ezek a játékosok nem ,,megye-hármas” labdarúgók. Az edzőmeccseinket is rendre magasabb osztályú gárdák ellen játszottuk, a Halásztelek, illetve a budapesti Unione csapatával döntetlenre végeztünk, az összes többi felkészülési találkozón győztesen hagytuk el a pályát. Jó kapusunk van, összeszokott védelem játszott előtte, a támadóink pedig rendre sok gólt rúgtak. Legnagyobb ellenfelünk az többi gárda pályája volt. Hazai környezetben százszázalékosan teljesítettünk, 93 gólt rúgtunk és mindössze 20-at kaptunk. Gál Tibor lett a gólkirályunk, nem volt kiállításunk, sőt öt sárga lapot begyűjtő játékosunk sem akadt a szezon során. Nagyvonalakban így nézett ki a magunk mögött hagyott évad.
– Mennyiben szorul erősítésre a gárda a következő bajnokságra?
– Ezt a kérdést már nem nekem kell megválaszolni. A vezetőség szeretne továbbra is második csapatot indítani. Lesz játékos, aki az ,,egyben”, lesznek olyanok is, akik a ,,kettőben”, illetve máshol folytatják majd a pályafutásukat. Alakuljon bárhogyan is a sorsuk, mindenkinek egytől egyig sok sikert kívánok, bárhol is lépjen pályára ősszel, abban pedig teljesen biztos vagyok, hogy a csapataik hasznára lesznek, mivel kivétel nélkül győztes mentalitású futballistákról van szó.

Kovács Krisztián

BACK
Vissza