CÍMER

HAJRÁ TÁRNOK!
KEZDŐLAP

TÁRNOK

Történelmi áttekintés 1914-től 1944-ig

 

Tabellák, eredmények, dokumentumok MEGNÉZEM

 

Ez a rész lenne hivatott rögzíteni a tárnoki szervezett sporttevékenység legelső évtizedeit. Ezen időszak leírásához Eszéki Tamás bácsi és Lepsényi Katalin 1991-92. évi TÁRNOKHÍR-ben megjelent cikksorozatát használtam fel.

Azt tudjuk, Tárnokon először 1914-ben alakult sportegyesület. 1919-ig nem sikerült semilyen dokumentumhoz jutnunk. Az első feljegyzés 1919-ből való, miszerint ez év tavaszán "megkezdték a futballozást" az akkori Tárnoki Ifjúsági Kör (T.I.K.) tagjai a környékbeli községek csapataival. (Érd, Nagytétény, Diósd, Sóskút és Martonvásár.)

1920Az ifjúsági egyesülettel párhuzamosan működött a Tárnoki Sport Club, amely 1919 augusztus 17.-én az alábbi játékosokkal szerepelt: Kemény Lajos, Mikulásik László, Mikulásik Viktor, Kilicsányi Ferenc, Muskovics Ernő, Veisz Dénes, Viczing István, Viczing Ciril, Muskovics Antal, Gyurcsa Mihály, Mülhauser Viktor, Kilicsányi János, Bleszkó András és Mészáros Boldizsár.

1920-21-ben Halász József tanító úr vezetése alatt az alábbi játékosok szerepeltek: Márczi József, Lizicska András, Veisz László, Arany Árpád, Schenk János, Hegedüs Dezső, Kilicsányi János Bukovszki István, Lizicska Rudolf, Viczing József, Léderer Géza és Mészáros Boldizsár.
A két egyesület nem éppen testvériesen élt egymás mellett. Voltak apróbb súrlódások és a végén a Sport Club beszüntette működését.


Tudósítások a Nemzeti Sport korabeli számaiból

Tárnoki LE—Törökbálinti LE 1 - 0 (0 - 0) Tárnok
Góllövő Lizicska. Jók voltak a tárnoki csapatból Viczing I., Viczing II. és Muskovits, a törökbálintiból a védelem tagjai.

 

1933

Tárnoki Ifjúsági Egyesület

1934 évi november hó 5-én összeült egy kis társaság és elhatározta, hogy megalakítja a Tárnoki Ifjúsági Egyesületet.
Az elhatározást tett követte és megtörtént az egyesület megalakulása. Az alábbi urak vettek részt, illetőleg Ők voltak ott az egyesület bölcsőjénél:
Hladik Nándor plébános, Kiss Lajos, Bilik Viktor, Kiss Tamás, Czugler Mátyás, Kleman Ferenc, Ékes Pál, Megyeri Károly, Halmai Ferenc, Nogula István, Honthy József, Radnai Vilmos, Kiss Győző, Veszeli András.

1935 Tárnok KSK
Az egyesület szépen gyűjtögette a tagokat és hamarosan futballcsapata és műkedvelő gárdája lett. Működését a posta melletti iskola egyik helyiségében kezdte, később a Petró-féle vendéglőhöz (ma magánház, Fő u. 23.) tartozó kis helyiségbe költözött.(Az ifjúsági Egyesülettel párhuzamosan működött a Tárnoki Sport Club is. A két egyesület nem a legtestvériesebben élt egymás mellett, voltak apróbb súrlódások, és a végén a Sport Club beszüntette működését.)
A műkedvelő csoport is szépen működött. Sikerrel mutattak be sok egyfelvonásos művet, mint pI. A potyautas, vagy Az analfabéta tanfolyam, és mind anyagilag, mind erkölcsileg jól sikerült az Iglói diákok című, első három-felvonásos előadásuk is. Ebben igen jól szerepelt: Veszeli Andor, Pátrovics Pál, Czugler Mátyás, Bilik Viktor, Bilik István és Kleman Ferenc.
1937 év végén jött az első káplán Tárnok községbe Miklós József úr személyében, aki szívvel-lélekkel kapcsolódott be az Ifjúsági Egyesület életébe.
1938-ban az Ifjúsági Egyesület a Petró-féle mozihelységben színpadot épített 5000 pengő költséggel. Az építkezésnél a tagok szorgalmasan segédkeztek. Miklós József káplán úr járt elöl jó példával, fúrt, faragott, gyalult, másolt és villanyt szerelt. A színpad építése nagy esemény volt az egyesület életében, mert addig csak igen szerény, esetenként felállított színpadon játszottak.

Tárnoki Katolikus Legényegylet

1939 év február 19-én nagy változás állt be az egyesület életébe. Akkor olvadt be az Országos Katolikus Legényegylet kötelékébe és ekkor vette fel a Tárnok Katolikus Legényegylet nevet. Mint legényegylet a következő tisztikarral működött tovább:
Hladik Nándor plébános, egyházi elnök; Miklós József káplán, ügyvezető elnök; Kemény Lajos világi elnök; Veszeli Andor pénztáros; Lovasberényi András jegyző;  Kleman Ferenc könyvtáros; Bilik Viktor háznagy.
A legényegylet élt és dolgozott. Dolgozott, mert dolgoznia kellett, hogy létezhessen. Nem is volt egy lyukas vasárnapja, vagy ünnepe. Kora tavasztól késő őszig futballmérkőzések az I., a II. és később az ifi részéről is, úgy itthon, mint vidéken.
A tagok létszáma olyan gyorsan növekedett, hogy hamarosan kicsi lett a helyiség a heti gyűlések megtartására. Ezért Petró József még két helyiséget engedett át nekik, amely azelőtt fűszerüzlet volt a hozzátartozó raktárhelyiséggel együtt. Ebben az időszakban a nagy létszámra való tekintettel a Legényegylet péntekenként, a 18 éven aluliak csütörtökönként tartották rendszeres gyűlésüket, melyek ”mindig igen nívósak és nevelő hatásúak voltak." A gyűlések elején a „Fel legények előre”, a végén pedig a „Cseng az üllő” kezdetű legényegyleti indulókat énekelte az ifjúság. A heti gyűléseken  számolt be az ügyvezető elnök az ifjúságnak és itt lettek megvitatva az egyesület sport, műkedvelő és egyéb problémái.FEL LEGÉNYEK
Havonta választmányi ülésen tárgyalta meg az egyesület a fontosabb teendőket, beszerzéseket, előadásokat, vagy ünnepségeket.
A legényegylet élt és dolgozott. Dolgozott, mert dolgoznia kellett, hogy létezhessen. Nem is volt egy lyukas vasárnapja vagy ünnepe. Kora tavasztól késő őszig futballmérkőzések az l., a ll. és később az ifi részéről is, úgy otthon, mint vidéken. Állandó készülődés, illetőleg próbák a műkedvelő előadásokra. Egy-egy előadás közt alig volt kis pihenője a műkedvelő gárdának. A táncmulatságok, bálok és egyéb ünnepségek egymást követték, Húsvétkor, Pünkösdkor és búcsúkor táncmulatság, Katalinkor, Szilveszterkor és farsangkor bálok. Azon kívül majális, aratóünnepély, szüreti mulatság, teaest, virsli vacsora és halpaprikás vacsora. Ezek a szép és kedves szórakozások már csak emlékeinkben élnek.
Büszkék lehetünk rá, hogy ifjúságunk nem csak aktívan sportolt ebben az időszakban, hanem kevés kivétellel mind szerepelt a műkedvelő előadásokon is és elmondható, hogy a szereplők legjobbjai közé tartoztak. (Pl.: Erdősi János, Gágovics Ferenc, ifjú Kelemen Pál, Lehel József I., Lehel József lI., Méder Ferenc, Patatics Béla, Radnai Imre, Szabó Imre).
A Legényegylet eleinte egyfelvonásos darabokat adott elő, később teljesen áttért a három felvonásos darabokra. A három felvonásos darabokat Tárnokon igen nagy sikerrel játszották, mindig telt házak előtt. Volt olyan darab, amit négyszer játszottak (Huszárkisasszony), és volt olyan néző, aki mind a négy előadást megnézte."
A legényegylet műkedvelő előadásaival valóban kultúr missziót teljesített, de méltán kiérdemelte a közönség elismerését.
Babakelengye asztaltársaság:
A fenti asztaltársaság alapszabálya kimondta:,,Ha a l3-ból valamelyik megnősül, akkor a többi 12 minden hívás nélkül megjelenik az esküvőn, és babakelengyét visz az ifjú párnak. A babakelengye árát a 12 tag közösen viseli."
Legényavatások:
1939 áprilisában és 1942. június 22-én tartottak legényavatást Tárnokon. Az avatások mindkét esetben ünnepi szent-misén történtek, első alkalommal ezt ebéd és a vendégegyesület csapatával lejátszott futballmérkőzés zárta le, a második alkalommal a mise után a hősök szobránál koszorúzást tartottak, utána ebéd, majd a mozi helyiségben a helyi és a vendégegyesület egy-egy színdarabot adott elő. Ezután díszközgyűlést tartottak, majd bajnoki mérkőzést a pályán, utána pedig táncmulatságot.
A mérkőzés alatt érkezett ki a pályára
Váradi Géza főjegyző úr, aki közölte velünk, hogy a táncmulatságot megtarthatjuk, de elsötétítés mellett. Ez volt az első elsötétítés. Ezen a napon tört ki a II. Világháború.
Feszületajándékozás:
Tradicionális szokássá vált, hogy a legényegyleti tag nősülése alkalmából feszületet kapott a Legényegylettől ajándékba. A feszületre megfelelő helyen be lett vésve az esküvői dátum és a ,,Tárnoki Katolikus Legényegylet ajándéka" szöveg. Az esküvő előtt az esketést végző plébános vagy káplán úr a feszületet megáldotta, az ifjú pár arra tette le esküjét, és a szertartás végén a menyasszonynak lett átadva."
Az egyesület megszüntetése
1946. január 8-án községünkből közel 150 férfit és fiút vittek el a szovjetek málenkij robot-ra. Sokan közülük nem tértek vissza szeretteikhez soha többé. A Tárnoki Katolikus Legényegylet tagjai közül a következőket, 24 embert várt vissza családja, hosszú évekig: Veszeli Andor, Eskulits György, Eszéki lmre, Ékes Pál, Gágovics Ferenc, Gulyás András, Kesztyűs János, Kiss Győző, Kiss Lajos, Kokics Lajos, Kokics Tamás, Lengyel László, Leszkovszki Albin, Lizicska Viktor, Lugosi Ferenc, Monori András, Muskovits Ernő, Mülhauser Ferenc, Petró József, Szabó Imre, Viktóriusz Ferenc II.
Budai Lajos, a Legényegylet műkedvelő előadásainak rendezője így emlékszik vissza az egyesület megszüntetésére:
„1948 őszén megjelent (egy) férfi. . ., és azt mondta a cél érdekében, ha kell, az ördöggel is cimborálunk. Legényegyletnek vége!
(Czugler) Matyi barátunk fejét leszegezve roskadt magába, elgondolkodott az ifjúság jövőjéről, a nevelésről. Nehéz idők következtek.”

A Tárnoki Katolikus Legényegylet történetét elsőként 1946 márciusában Kemény Lajos, alapító tag, volt világi elnök jegyezte le. Ezt követően Eszéki Tamás a sportkör következő elnöke egészítette ki saját tapasztalataival és gyűjtéseivel.
Az utókor nevében hálásan köszönjük nekik ezt a munkát. Isten áldja őket!

Pintér Kupa

Vitéz Pintér József országos elnök 1939 tavaszán alapította a Pintér-kupát, amelyet a legényegylet csapata kemény mérkőzésekkel meg is nyert. PINTÉR KUPAEzért a díjért csak egyszer, ebben az évben küzdhettek a csapatok, ,,mert igen sokan bevonultak katonának és így . . . (az) elnök úr beszüntette a mérkőzéseket.
A Pintér-kupa sorsa a kőbányai mérkőzésen dőlt el, amelyet sem a játékosok, sem a nézőközönség nem fog elfelejteni soha. Ezen a nevezetes napon az egyesület teherautót bérelt Budafokon és vitte be a játékosokat és a nézőközönséget Kőbányára. A teherautó zsúfolásig telt meg, de igen sokan mentek kerékpáron és vonaton is. A mérkőzés megkezdése előtt legényegyletünk egy jóakarója közölte velünk, hogy a kőbányai csapatban két idegen játékos játszik, ami később be is bizonyosodott. Ugyanis Miklós káplán úr a félidőben le akarta a kőbányai játékosokat fényképezni, de ehhez sem a bíró, sem a kőbányaiak nem járultak hozzá. Miklós káplán urat a pályára sem engedték belépni. Le a csuhással! Mit akar itt ez a csuhás? És ehhez hasonló kijelentések hangzottak el. A mérkőzés nagyon izgalmas volt. ArróI, hogy ezután pontosan mi történt, sajnos nincsenek adataink, ám valamilyen okból a Pintér-kupát csak a mérkőzés után egy hónappal adta át Solymár főtitkár úr személyesen, egy kis esti ünnepség keretében Tárnokon.
A kupát megnyerő csapat tagjai: Bősze Bálint, Méder Ferenc, Ékes Pál, Özvegy András, Kelemen Pál, Patatics Béla, Kiss Lajos, Polonyi Károly, Lehel József I., Poszmik István, Stribik Mihály.


KörbeI-serleg
A Pintér Kupa mérkőzések ezzel le is zárultak, mert igen sokan bevonultak katonának és így Pintér országos elnök úr beszüntette a mérkőzéseket. KÖRBELEzután következtek a "Körbel-serleg" mérkőzései, melyet Körbel Henrik úr, az ercsi cukorgyár volt igazgatója alapított. A Körbel serlegért az alábbi egyesületek küzdöttek: Adony, Bicske, Diósd, Ercsi, Érd P.L.E., Érd k.I.EL., Érdliget, Martonvásár, Ráckeresztúr, Sóskút, Tárnok, Torbágy, és Tordas. A Körbel-serleget elsőízben Tárnok, másodízben Martonvásár, harmadízben újból Tárnok és negyedízben Érd P.L.E. nyerte meg. A Körbel-serleg mérkőzések is nagyon élvezetesek és nívósak voltak, de a legszebbeket Bicskén, Torbágyon és Adonyban játszottuk. A serleget 1942 év tavaszán először, majd 1943 tavaszán pedig másodszor nyerte meg az egyesület csapata.

Az alábbi játékosok szerepeltek: Drobni Imre, Lehel József I., Battai Ferenc, Erdős János, Méder Ferenc, Poszmik István, Ékes Pál, Miholics József, Rajnai László, Kelemen Pál, Muskovits Béla, Szabó Imre, Langerman József, Patatics Béla, Sóváradi István, Viczing Emánuel, Zombori Albin, Tárnoki Tibor, Tárnoki Boldizsár.


NB III. MEGNÉZEM
A KörbeI-serleg második elnyerése után Ormai Gusztáv ügyvezető elnök úr és Veszeli Andor dékán vezetésével többtagú küldöttség kereste fel az MLSZ-t és kérte a csapat NB III.-ba való felvételét. A felvétel kis nehézségekkel járt, de sikerült. Igen nagy esemény volt ez akkor úgy az egyesületben, mint a községben. Napokon, sőt heteken át csak erről beszélgettek, ez volt a fő téma. Érthető is, mert Fejér Vármegyében Székesfehérvárt leszámítva Tárnok jutott be elsőnek az NBIII.-ba.
Itt már több pesti csapat, azonkívül Székesfehérvár, Hajmáskér, Várpalota, Veszprém és Siófok is játszott. Tárnok ebben az osztályban 1943 ősz-től 1944 őszig játszott. Az utolsó forduló a hadműveletek miatt már nem volt teljesen befejezhető.
Az NB III.-ban részt vevő csapat játékosai:
Berkeczi János, Miholics József, Battai Ferenc, Erdősi János, Muskovits Béla, Poszmik István, Ékes Pál, Moczkó István, Rajnai László, Lehel József I., NagyJózsef, Szabó Imre, Méder Ferenc, Tárnoki Boldizsár, Szél Sándor, Kelemen Pál, Patatics Béla, Tárnoki Tivadat, Zombori Albin, Viczing Emánuel.

Nemzeti Spot 1943. augusztus 8.
- Elnök uram mi nem, megyünk haza, ha nem kapunk igazságot, hanem elbujdosunk, A tárnoki állomáson várnak bennünket és ha nem osztanak be az NBIII-ba, akkor nem is merünk hazamenni. Ormai Gusztáv a Tárnoki Katolikus Legényegylet egyházi elnöke beszélt így az MLSz elnöki szobájában. Vele volt Veszely András dekán, Ifjú Ékes Pál vezető és Muskovits Béla játékos. Négyen alkották a küldöttséget, amelynek célja röviden a következő volt: A Tárnoki Tárnoki Katolikus. Legényegylet csapata megnyerte a Duna-Tiszaközi kerület első osztályának úgynevezett Érdvidéki egységes csoportját. a bajnok éppen olyan csoportbajnok volt, mint pl. a Szolnoki MÁV II, amely elnyerte az NBIII­-ban való részvételi jogot. Hogy, hogy nem, a tárnokiak beosztása az NB III-ba egyre késett. Pedig közben már kalapoztak is és az NBIII- csapat újjászervezésére összekalapoztak a községben vagy 400 pengőt. Ekkor érte őket a hír villámcsapásként a Nemzeti Sport útján: nincsenek beosztva az NBIII-ba. Ezt jöttek hát most eligazítani az MLSz-be! Mert ha nem kapnak igazságot, akkor - mielőtt elbujdosnának -- felmennek a Nemzeti Sporthoz és ott bizonyára nem lesz mostoha a vidéki sport... A jó tárnokiaknak nem kellett elbujdosniok, nem kellett elpanaszolniuk semmit a Sportnak, Barcsai János ügyvezető gyorsan intézkedett- beosztották őket az NBIII Budakörnyéki csoportjába. A küldöttség boldogan utazott haza kétnapos budapesti követjárás után.
Siettek is, mert vasárnap lesz Tárnokon a nagy mérkőzés, a Sebestyén-serlegért. Erre az Érdvidéki válogatott így áll fől: Kégli (Tor­bágy) Szabó (Tárnok), Keresztes (Diósd) — Mohos (Bicske), Kelemen, Patatics — Zombori, Muskovits, Méder, Poszmik (Tárnok), Foki (Martonvásár) Tartalék: Szegedi, Kiss (Érd) és Tárnoki (Tárnok).

 


További csapatok
Az I-en kívül volt még II. és ifi csapata is az egyesületnek. Mindkettő a környékbeli csapatokkal bonyolította le mérkőzéseit. A II. csapat a KörbeI-serlegért is küzdött, de nem Sikerült megnyerni.
A II. csapat játékosai: Battai Nándor, Battai Ferenc, Erdei Péter, Lulity Imre, Eskulics Ferenc, Lulity István, Gágovics Ferenc, Póder Mihály,Hendl Gyula, Somogyi József, Lehel József, II. Radnai Imre, Lizicska Ferenc, Takács Imre, Lugosi ferenc, Viczing Emánuel, Viczing Imre.
Az ifi csapat játékosai: Bukovszki István, Kovács Ernő, Czabajszki József, Mikec Ferenc, Dombos László, Monori Nándor, Eskulits Vilmos, Petró Emil, Gyurcsa Mihály, Pillár Emil, Lehel Sándor, Poszmik Gábor, Lehel Simon, Somogyi Henrik.
Sportintézők az I.-nél: Kokics Lajos, Ékes Pál, Kokics János és Mészáros Ferenc. Kokics János edzőnek igen nagy érdemei vannak a csapat NB.III.-ba jutását illetően.
Sportintézők a II.-nél: Radnai Imre és Lulity Imre.
Sportintézők az ifi.-nél: Mikec Ferenc és Eszéki Tamás.


Asztalitenisz
A legényegyletben asztalitenisz szakosztály is működött, és időközönként elég szép sikereket ért el, de e sportágnál már nem volt meg az a nagy lelkesedés, mint a futballnál.
A legényegylet igen sok tagja tudott játszani, de a versenyeken csak néhányan, az alábbiak vettek részt:
Zombori Albin, Kelemen Pál, Bilik István, Patatics Béla, Czugler Mátyás, Veszeli Andor, Ékes Pál. Vezetője Veszeli Andor, később Ékes Pá, majd legutóbb Czugler Mátyás volt. Az asztalitenisz versenyeit az egyesület Érddel és Budafokkal bonyolította le. A legutolsó ilyen verseny 1943 évben Tárnokon volt, mely alkalommal a győztesek érmeket kaptak.